Azon gondolkodom.

Mert száz éve is volt blogom, még HTML fájlokat szerkesztgetve töltöttem fel az első entriket, aztán elsők között freeblog, címoldalon folyton kint voltam, aztán elsők között wordpress, elsők között wordpress magyarítás, stb, stb.

Vagy megszokásból nem-e. Mert összevetve mondjuk akár csak az egy évvel ezelőtti státusommal, betegesen keveset írok. És ez igazából nem tetszik, de kedvem meg nem nagyon van. Pedig már szinte elvárásként támasztom magam felé, hogy legyen blogom, meg hogy írjak, de olyat, mint régen, most úgyse tudnék, és azon gondolkodtam, hogy ez a próbálkozás itt vajon nem csupán a megszokásból eredő furcsa kényszer, aminek az ember évek alatt kialakult rutinként engedelmeskedve átadja magát.

Hogy létezik-e a megszokásblogolás. Hogy az életed része, és idővel alapnak tekinted. Hogy nem mész twitterezni bazmeg, hanem blogolsz. Írsz szavakat egymás után, amik többek mint 160 karakter, és szól amiről akarod. Most például arról, hogy; és milyen gáz, hogy arra a bejegyzésre hivatkozom, amiről épp írok, mindegy.

Hogy feltétlen kell-e blogolni. Persze nyilván nem. Mert kit érdekel. Húsz olvasónál úgyse kíváncsi több erre a szarra, a statisztikára tojok, de hogy van-e belső kényszer. Milyen indíttatás az, ami rávisz, hogy megnyissam ezt a linket és írjak.

Hogy van egy csomó megflaggelt rss cikkem, amiket azért flaggeltem meg, hogy majd ide jól megírom őket. Csak már több, mint kétszáz, és vannak tavaly nyárról elmentettek is, azokról meg már minek írni. Bár sose késő, lásd a Stílus c. rakás szar újság most ír olyanokról, amikről én már tavaly tavasszal ejtettem szót. Úgyhogy lehet, hogy lesz azokból a flagekből még valami, de egyszerűen nem tudom.

És hogy magasról teszek a sablonra, pedig mindig hogy élveztem saját sablont csinálni, meg finomítgatni, meg fordítgatni, most meg a single page indexe tele van angol kifejezésekkel, meg a kommentmező is, és egyszerűen nincs kedvem megcsinálni, pedig régen ez szinte szentségtörés volt nekem. Most meg nem érdekel, pedig kétperces munka. De mégse. Ez a sablon is tiszta hiba, dupla díszítővonalak ott, ahol nem kéne, de egyszerűen túl fáradt vagyok hozzá, hogy megcsináljam. Minden nap túl fáradt. Túl fáradt, hogy rutinból végigolvassam azt a negyvenezer rss feedet, amit fogadok, de valami fura oknál fogva mégsem visz rá a lélek, hogy kitöröljem, mert jaj, félek, hogy lemaradok. Pedig miről ugye. Jaj de messzire vezet ez is megint.

Nem vagyok benne biztos, hogy mit akarok ezzel itt kezdeni.