akibe még talán szerelmes is tudnék lenni, de aztán mindig eszembe jutna, hogy ő P. exe, és mindig hasonlítgatnám magam hozzá. Mindig gondolnék arra, hogy ő P. levetett ruhája, aki, amikor már nem kellett neki, kirakta. A srác ettől függetlenül még mindig ezer szállal kötődik P-hez, és ez valószínűleg még sokáig így is marad. És nem akarok P szeméből szánalmas pillantásokat fogadni. Nem szeretném megadni neki ezt az érzést.
Nem tudom, elég ambivalens a helyzet. Az biztos mindenesetre, hogy ebbe nem megyek bele. Senkinek nem lenne jó.
Pont ezt próbálom most tanulgatni. A könyörtelen ellentmondást magamnak, akkor is ha tudom, jó lenne. Szív vs. ész. Pff.