Ma reggel hallottam a rádióban, hogy Madonna újabb gyermeket fogad örökbe az afrikai Malawiból. A szegény fekete országban élő gyermekek számára bizonyára megváltás, ha egy olyan dúsgazdag némberhez kerülnek, mint Madonna. Neki azt hiszem van már saját jogon két gyereke meg egy korábbi örökbefogadás szintén Malawiból, és úgy tűnik, újabb jövevény érkezik a Ritchie-Ciccione családba.

Viszont bemondta a hír azt is, hogy az örökbefogadásra elkíséri a popdívát a már meglévő gyereksereg, viszont nem lesz ott a férj, Guy Ritchie. Valahogy fura, hogy amikor a hírt hallottam, tiszta olyan érzésem volt, hogy Ritchie tiltakozásból marad távol ettől az egész hacukától. Olyan “Mit csináljunk ma, faszom? Semmi kokó, és a kabbalaegyház szentélye is zárva?!? Ááá, fogadjunk örökbe egy kissrácot Malawiból!” hangulatom támadt, és ez bennem is maradt egész nap.

Hogy ugyan ennek a gyereknek most kezdődik a mennyország, mindent megkap, amire élete végéig szüksége lesz, de egy olyan érzéssel, hogy őt csak egy vasárnap délutáni szabadidős program keretében vette magához valami ötvenéves nyanya, aki hullámos szőke hajjal énekel, lila tornadresszben keresztre feszítve. Fura.

Azt olvastam valahol, hogy mostanában az a divat a hollywoodi sztárok között, hogy orrba-szájba örökbefogadnak. Unatkoznak, már minden patront ellőttek, most az adoptálások vannak soron (lásd: Brad Pitt és botoxos szájú neje fura vonzalma a távol-keleti bébikhez).

Nem tudom, hogy ezeknek a divat-örökbefogadottaknak valóban a kánaán jön-e el, vagy csak kiégett “szüleik” kapuzárási pánikjának utolsó, szánalmas szalmaszálba-kapaszkodásának melléktermékei lesznek-e. Félek, hogy az utóbbi, de adja az ég, hogy ne legyen igazam. Végül is Madonna meg ezek az amerikai sztárocskák felvásárolhatnák egész Afrikát, ha akarnák.