Számomra különleges, fura (pozitív értelemben) figura Mama Cass Elliot. Őrült tehetség, életvidám jellem, hippi, minden, ami a hatvanas évek háborúellenes Amerikáját jellemezte. Itt van egy hihetetlenül duci ember, aki majd kicsattan a vidámságtól, az élettől, és persze mindattól, ami ezzel járt: időnként egy kis cucc, partik, stb. Itt van ez a nagy darab nő, nem vette magára, ha a súlya miatt piszkálták, akkoriban nem volt ez a PC hozzáállás, mit tagadjuk: akkora volt, mint egy mamut. És olyan hang jött ki a torkán, hogy csuda.

Az akkoriban fölfutó vokális folk vezérhajója volt ő, emlékezzünk csak vissza a korszakból pl. a Middle of the Road együttesre, stb. Mama Cass számtalan formációban kamatoztatta tehetségét, míg végül a The Mamas & Papas együttest alakították meg négyen, és küzdötték fel magukat a toplistákra (California Dreamin’, Monday Monday, stb). Aztán jött a szólókarrier: Make your own kind of music - amit a LOST c. sorozat is felhasznált több alkalommal, Dream a little dream of me, és a csúcspont, a londoni Palladiumban vastaps, őrült siker, minden jegy elkelt, élete csúcsa.

És a Palladium fellépésének éjjelén meghalt a szállodai szobájában. Biztos vagyok benne, hogy boldogan távozott. Csodálom Mama Cass-t.

Mama Cass hivatalos oldal, nézzétek végig, a képeket, biográfiát, mindent, ha van időtök. Az életrajzát elolvashatjátok a Wikipedia angol szócikkében.

Érdemes a YouTube-on böngészni, induljatok innen, csomó videó elérhető.