Gomez miatt, már reggel is nyugtalan voltam, vakarta a fülét, még mindig fosott, idegesített már napok óta, hogy a füle még mindig termeli a koszos kis atkatetemeket meg piszkot. Aztán hazaértem, a nyaka mellett teljesen kihullott/kivakarta a szőrt, a fülén is csúnya sebek voltak – hát mondanom se kell, halálra rémültem, hogy mi lesz a kismókussal.
Emlékeztem, hogy a Belgrád rakparton van a belvárosi állatorvosi rendelő, gyorsan felhívtam őket, hogy rendelnek-e, és igen, épp rendeltek, úgyhogy macska a ketrecbe, irány a rendelő. Azon nagyon meglepődtem, hogy a macska a kb. tízperces gyalogutat a rendelőig meglehetős nyugalomban tűrte, sokkal többet fészkelődött, amikor a csendes autóban hoztuk hazafelé – most meg a hangos városban, az építkezések mellett, bőgő motorok mellett végigülte az utat, tényleg csak egyet-kettőt nyávogott.
Gyorsan fogadott az orvos, épp nem volt senki, elmondtam, mi a helyzet. Elsőként egy hatalmas pálcikával szó szerint kikotorta a fülét – komolyan, már én éreztem úgy, hogy az én agytekervényeimig nyúl fel -, bekente valami szerrel, de azt modta, az atkásodás már gyakorlatilag megszűnt: ilyen betekintő műszerrel nézett a fülébe, azt mondta, élő atka már nincs benne, a Frontline hatott!
A gerincén lévő szőrben viszont csúnya hámlás van, azt modta, valami gombás bőrbetegség. Erre kaptam fürdető oldatot, abban fogom Gomezt megfürdetni, meg egy utolsó féreghajtó kúrát is javasolt a további fosás megakadályozására, hátha a maradék élősködők okozzák a fosást. Egyelőre maradunk a főtt rizses, főtt húsos menünél kis szárazeledellel (csak kiváló minőségű, természetesen), meglátjuk, szilárd lesz-e a széklete.
Megvizsgáltattam vele a múltkor említett csomókat is, azt mondta, az minden bizonnyal a macskanátha miatti megnagyobbodott nyirokcsomók lehettek, amit éreztem. Úgy tűnik, emiatt sem kell aggódnom tovább.
Ügyesen és türelmesen tűrte Gomez a doktor és az asszisztens vegzálásait, még játékra is vetemedett a vizsgálóasztalon. Nekem sikerült kicsit lenyugodnom, megkaptam az instrukciókat, aztán ugyanolyan nyugalomban, ahogy odafelé viselkedett Gomez, hazafelé is olyan nyugodt volt.
Azt mondta azért, hogy ha a gombásodás nem kezd el javulni másfél-két hét után, akkor drasztikusabb kúrát kell csinálni, de egyébként a macska kilátásai pillanatnyilag roppant kielégítőek.
Zoli, ne haragudj, hogy nem téged hívtalak rögtön, de annyira bepánikoltam, hogy úgy éreztem, azonnali teendőim vannak. Nem tudtam, hogy épp ráérsz-e, vagy mi van, inkább felnyaláboltam a macskaketrecet, oszt vittem a rendelőbe.
Most már, hogy egyedül élek, a felelősség is duplaannyi (ha nem tripla) rajtam.
dehogy haragszom, ma úgysem értem volna rá sajna. de örülök, hogy minden ok, és hogy javul a kis szőrös. :)
Én se haragszom.
…s most akkor mi lett a múlkori hódítással?
zoli vagyok: köszi. :)
csabb: pontosan mivel is?
Well, volt ilyen “egyhetesek vagyunk” meg “kézenfogva az utcán” sztori…Ő most van/nincs?
Ő most van, igen. :)