2008. május 27.
Olyan szép hasizmom
kezd lenni, hogy amikor ma az edzőbácsival pózoltunk egyet a tükör előtt (rendszeresen szemrevételezi az elért eredményt), akkor majdnem elsírtam magam.
Gyerekek, ez egy kisebb csoda, hogy az ember kitartással mikre képes.
Értékelheted ezt a bejegyzést. Kattints a csillagokra!
(Szavazz te elsőként!)
Loading ...
2008. május 28., 09:34
…Red, nem leszel te egyre nárcisztikusabb? Bárcsak én sírnám el magam a tükörképemtől. Illetve el ís sírom, mert megreped a tükör :D.
2008. május 28., 10:12
Mindenki nárcisztikus, aki fogyózik, mert elég nagyfokú befelé fordulást igényel…
Go Redblek;) (Én is tegnap azt gondoltam, hogy hűdekurvajólnézekki..Pedig annyira nem is, mint te :))))
2008. május 28., 13:12
Ezt a postot olvasva nekem is megjött a kedvem a szép hasizomhoz (főleg a sajátomhoz). Már csak végleg el kell határoznom magam, meg lelkiekben előre lemondani a mindennapi betevő pacalomról, és máris indulhat a kockásítás (az utóbbi fél évben úgyis elvesztettem a haszsíromnak legalább a felét).
2008. május 28., 16:14
979 a számból (kommentemből?) vette ki a szavakat. Kivéve a pacalos részt, mert én olyat úgysem eszek sose, meg persze a “haszsíros” részt is, mert nekem olyan úgysem volt sosenem… :-)))
És igazából én eleve a hasamat tartom az egyetlen szépnek nevezhető testrészemnek, szóval inkább az összes többivel kellene már valamit kezdenem…
2008. május 28., 18:59
csabb: dehogy leszek, már az vagyok! :) Meg ennyi kell, hadd örüljek annak, hogy jobban nézek ki, és tetszek magamnak! Ez nagy dolog ám!
979: pacal? Jézus. Te egy nagyon bátor ember vagy. :))
Ricsi: tessék közszemlére tenni!
2008. május 29., 10:12
Elmulasztottam jelezni az előző kommentemben, hogy valójában egyetlen étel van, amit nem eszek meg semmilyen körülmények között, és az a pacal. Na persze biztosan van több is, csak azokról még nem tudom, hogy pfúj.