kezd lenni, hogy amikor ma az edzőbácsival pózoltunk egyet a tükör előtt (rendszeresen szemrevételezi az elért eredményt), akkor majdnem elsírtam magam.
Gyerekek, ez egy kisebb csoda, hogy az ember kitartással mikre képes.
kezd lenni, hogy amikor ma az edzőbácsival pózoltunk egyet a tükör előtt (rendszeresen szemrevételezi az elért eredményt), akkor majdnem elsírtam magam.
Gyerekek, ez egy kisebb csoda, hogy az ember kitartással mikre képes.
…Red, nem leszel te egyre nárcisztikusabb? Bárcsak én sírnám el magam a tükörképemtől. Illetve el ís sírom, mert megreped a tükör :D.
Mindenki nárcisztikus, aki fogyózik, mert elég nagyfokú befelé fordulást igényel…
Go Redblek;) (Én is tegnap azt gondoltam, hogy hűdekurvajólnézekki..Pedig annyira nem is, mint te :))))
Ezt a postot olvasva nekem is megjött a kedvem a szép hasizomhoz (főleg a sajátomhoz). Már csak végleg el kell határoznom magam, meg lelkiekben előre lemondani a mindennapi betevő pacalomról, és máris indulhat a kockásítás (az utóbbi fél évben úgyis elvesztettem a haszsíromnak legalább a felét).
979 a számból (kommentemből?) vette ki a szavakat. Kivéve a pacalos részt, mert én olyat úgysem eszek sose, meg persze a “haszsíros” részt is, mert nekem olyan úgysem volt sosenem… :-)))
És igazából én eleve a hasamat tartom az egyetlen szépnek nevezhető testrészemnek, szóval inkább az összes többivel kellene már valamit kezdenem…
csabb: dehogy leszek, már az vagyok! :) Meg ennyi kell, hadd örüljek annak, hogy jobban nézek ki, és tetszek magamnak! Ez nagy dolog ám!
979: pacal? Jézus. Te egy nagyon bátor ember vagy. :))
Ricsi: tessék közszemlére tenni!
Elmulasztottam jelezni az előző kommentemben, hogy valójában egyetlen étel van, amit nem eszek meg semmilyen körülmények között, és az a pacal. Na persze biztosan van több is, csak azokról még nem tudom, hogy pfúj.