December 29-e van, olyan szépen süt a nap, hogy öröm nézni. Az utóbbi ötszáz év legmelegebb tele, mi? És még hó sem volt karácsukakor (Chrismukkah), ami pedig nekem hozzátartozik a hangulathoz. Pontosan úgy, mint a narancsba szurkált szegfűszeg meg a párás konyhaablak – nincs konyhaablak most, a lichthof picinyke duplafalú, szigetelt üvege pedig nem párásodik a mocsok.
Nincs karácsonyi hangulat a fenyőfa nem illatozik, mint régen, a baltát se vettük elő, mint régen, hogy beleakumuláljuk anyámnak a száz méter maga fenyőt a talpába, nem hordjuk a szenet a kályhába, és nem száll a finom töltelék szaga kifelé a sütőből.
Már nem olyan, mint régen, de elhatároztam, hogy még legalább egyszer olyan lesz.