Tíz éves a csigatévé, nevéhez méltó sebességgel haladt előre valamerre az utóbbi tíz évben, de most különleges alkalom van. Az évforduló előtti emlékezés kapcsán emlékműsor idézi fel a csatorna tíz évét (”Ilyenek voltunk”).

Nézem, nézem, és mintha megállt volna az idő 1987-ben, amikor Jakupcsek felvezeti az egyes “jeleneteket”, mint Kudlik Júlia, bemondja a fotókra montírozott idézeteket (ez egy tévé könyörgöm, fotók? mozgókép, wtf?), majd az előre megírt kommentárt is elmondja és végül a konzervtaps.

Belegondolok a konzervtapsba: ezeken tényleg röhög valaki otthon a képernyőt bámulva, vagy jó magyar szokás szerint a nézők még azt is elvárják, hogy megmondják nekik, hogy hol kell röhögni? Úristen.

Végül is miféle ún. televíziózás az, ahol egész estés mozifilmeket (Gyűrűk ura bájdövéj) 4:3-as képaránnyal adnak, Dolby Surroundról pl. hallottak már, széles képről hallottak már? A híradók minden egyes kibaszott év végén diadalmenetben szólaltatják meg a mediamarktok szóvivőit, hogy na, idén is elfogyott tízmillió plazmatévé és széles képernyős LCD? Igen, elfogyott, jön a borítékolható válasz. Hát akkor a tévék mért nem ilyen formában adják legalább a nagyfilmeket? Eszem-faszom megáll, nem tudom a választ.

Végül is miféle ún. televíziózás az, ahol egy gagyi bulvár hírműsor (Fókusz) bemondója (Kolosi Péter) programigazgató lehet? Úristen #2.

Egyébként találó a műsor címe, ilyenek voltunk, és hát igen: ilyenek is maradtak. 1995-ből ittragadt az egész, és még árad is a penész szaga.

MátéKrisz: “keletnémet munkásokból álló futószalag”. Ennyi.

Bármelyik nap bármelyik híradója mehetne egy az egyben a szilveszteri kakibakiparádéba. Csókolom csókolom.

Update: Csucsuka zseniális kommentje az eset kapcsán.