2008. május 27.
Szeretek hazajönni,
egész nap kint vagyok az erdőben a friss levegőn, vágott fű szaga terjeng, fácánok és egyéb különleges budapest-szavannai madarak csicseregnek, gyíkok-békák karattyolnak, csak időnként vág át a tájon egy-egy rendőrségi konvoj valami bűnözővel.
Viszont ezek után basszus, halál komolyan mondom, szeretek hazamenni. A városba bele. Ahogy hazaérek, első dolgom, hogy kinyitom az ablakot, beengedem a lakásba a várost, hogy érezzem: otthon vagyok.
Ti vagytok a tanúim: amennyire tiszta szívből és betegesen gyűlöltem ezt a várost hosszú évekkel ezelőtt, most pontosan ugyanúgy nem tudnék élni nélküle. Ez az otthonom.
Szólj hozzá itt: