Az utóbbi két hétben kétszer is (!) visszatért az az eset, amikor a korábbi, sokáig működő blogomról került elő egy-egy olvasó. Azt tudni kell hozzá, hogy hosszú-hosszú szünetet tartottam az utóbbi időben, mégis jól tájékozott olvasókról van szó, nagyjából tisztában voltak az időrendi eseményekkel.

Az egyik úgy történt, hogy az Olvasó keresett meg engem egy üzenettel, hogy jé, rámtalált, és én az vagyok-e, aki azt a blogot írta régen. Mondom, igen, valóban az vagyok (még egy olyan emléket is felidézett, amit annak idején precízen megírtam). Telt-múlt az idő, beszélgettünk MSN-en, aztán megkérdeztem, nincs-e kedve fizikai valójában is megmutatni magát – tekintve, hogy blogos pályafutásom alatt nemigen találkoztam hús-vér olvasókkal, hisz csak online kommunikáltam mindenkivel, úgyhogy mindig örülök, ha az Olvasó maga jelentkezik, és kér audienciát. No így volt itt is, és egy nagyon kellemes, normális, jó fej embert ismerhettem meg a személyében, akivel a későbbiekben is szívesen találkozom.

A másik történet még közel sem ért a végére, ott egy ismerősöm említette, hogy van egy ismerőse, aki szintén rendszeres olvasóm volt, és igen, már ez az ismerősöm is egy csomó dolgot tud rólam az ő ismerőse által, aki olvasta a blogom. Szóval elhatároztam, hogy ezt a másik olvasót is valahogy megismerem, ha már ennyit emlegeti az én kedves barátom.

Bevonom az olvasókat is az eseményekbe.