Megváltozott a nevem.

A születési nevem. Az, amelyik az anyakönyvben van.

Amikor bementem a kerületi anyakönyvvezetőhöz, örült nekem, merthogy itt születtem a hatodik kerületben, úgyhogy nem kellett másik kerületet is bevonni a procedúrába.

Kijelentettem, hogy meg szándékozom változtatni a nevemet, erre megkérdezte, hogy házas vagyok-e. :D Mondtam nem, majd megkérdezte, van-e gyermekem. :DD Az sincs, úgyhogy aszongya: ez sima ügy, nem érint senkit a névváltoztatás. Majd elémtolta a háromoldalas kérvényt, hogy töltsem ki nyomtatott nagy betűkkel.

Kimentem az előtérbe, kaptam tollat, és elkezdtem kitölteni.

Amikor a “Kívánt keresztnév” mezőhöz értem, akkor elgondolkodtam. Elgondolkodtam, hogy beírjam-e azt, amit szerettem volna második keresztnévként felvenni, de még nem írtam be semmit.

Szépen kitöltöttem a kérvényt, az indoklást is megírtam (már jópárszor lepörgettem a fejemben, hogy mi az indokom), de basszus, csak három darab sor volt a papíron (!!!) az indoklásra. Én azt hittem, hogy ha az ember nevet változtat, akkor azt nem három nyegle sorban akarja megindokolni, hanem arra számítottam, hogy majd írni kell egy egyoldalas indoklást, de nem. Biztos csak én vagyok ilyen grafomán. Mindegy, belesuvasztottam a három sorba a mondandómat, majd visszatértem a keresztnévre és csak beírtam a második nevet is.

Odaadtam az anyakönyvvezetőmnek a papírokat, az illetékbélyeget, az meg csodálkozva nézett, hogy aszongya: “jesszus, maga ennyi litániát írt?” (az indoklásra gondolt). :DDD Mondom, nekem ennyi indokom van :)

Kérdezte, hogy a második felveendő nevem szerepel-e a hivatalos utónévkönyvben. Mondtam igen, azt mondta, hogy szerinte akkor sima ügy, 20 nap múlva várhatom az értesítést a minisztériumból.

Várom, várom a 20 napot, eltelik, csak nem történik semmi, mondom itt valami gebasz lesz, felhívom őket. A minisztériumból egy, a hangjából ítélve klasszikus hivatalnoknőstény vette fel a telefont, mondtam mit akarok, de már mondta is a nevet, meglepődök, mondom, igen igen, arról van szó. (Ezek szerint nem sok kérelem futhat át rajtuk, ha így rögtön mondja a telefonba a nevet…) Aszongya, még folyamatban van az ügy, nyugodjak meg, hiszen 60 nap az ügyintézési határidő. Nagyszerű, gondoltam magamban, de kivárom, végül is elég nagy dologról van szó.

Egyszer csak, mindenféle előjel nélkül egy értesítőt találok egyik délután a postaládában, hogy letétem érkezett, az ÚJ NEVEMRE. Egy pillanatra megörültem, hogy akkor ezek szerint engedélyezték, de mondom bazmeg: letét, az új nevemre, a MAGYAR POSTÁN, baszki, ezt hogy a kurva égbe fogom átvenni, ha semmivel sem tudom igazolni, hogy én vagyok az új nevű én? Semmilyen igazolvány, semmi, na, itt kicsit elkedvetlenedtem.

Gondoltam, azért edzés előtt elballagok a postára, hátha mégis át tudom venni a levelet. A Postásgizike aranyos volt, segítőkész, mondtam miről van szó, azért elvette a személyimet, és megkereste a levelet. Csodák csodájára, mindkét nevem rá volt írva, így gond nélkül át tudtam venni. Még ott a postán kibontottam, és kaptam egy értesítést, hogy a miniszter engedélyezte a névváltoztatást, és mellékelt is egy szépséges okiratot erről.

Úgyhogy most már hivatalosan is új nevem van.

A java még egyébként most jön: teljes okmánycsere. Személyi igazolvány, lakcímkártya, útlevél a legfontosabbak, aztán bankkártya, mindenféle kártyák, szerződések, szolgáltatók, TAJ kártya, adókártya, emailcímek, mindehová lejelenteni, stb.

Így leírva elég durván néz ki, remélem a valóságban, több napra ésszerűen elosztva azért ezek már gyorsabban fognak menni. Mindenesetre az okmányirodában már a legfontosabbakra foglaltam időpontot, aztán a többit meg meglássuk.