Péntek este én főztem, az alábbi volt a felhozatal:
Tárkonyos csirkeraguleves, rozscipóban. Természetesen a rozscipót is én sütöttem (“süttem”) hozzá, de sajnos elkövettem azt a hibát, hogy egy receptet követtem, aminek következtében kurvaszar tésztát sikerült gyúrni, mert baszott megkelni. Na ettől jól felidegeltem magam, de nem estem kétségbe: módosítottam a tervet, és a levest akkor nem cipóban, hanem tálban szolgálom fel, ellenben azért megsütöttem két cipót, és gondoltam, hozzácsapom a főételhez. Ez nagyon finom lett. :)
Ami marhapörkölt, benne főtt fokhagymás krumpligombócokkal volt, fokhagyma nélkül. Hogy szándékosan vagy véletlenül hagytam-e ki belőle a fokhagymát, azt már jótékony homály fedi, de azért annyira nem hiányzott. Ezt se csináltam még, életemben nem dolgoztam marhahússal, de ez is egész jól sikerült. E mellé adtam a rozscipót, ami megdöbbenésemre, tetszett a vendégeknek.
A desszert croissant volt, házi nutellával. Mindkettő egy kuriózum nekem, eleve vajas-leveles tészta, az ilyen félelmetes misztériumnak tűnt (eddig) számomra, viszonylag biztos és egyszerű pontnak a nutella számított, egyébként ezt készítettem el délután először, hogy hűtőbe rakhassam és dermedhessen. Ami viszont az este csimborasszója, úgymond az este “névjegye” lett, vagyis amit valóban is annak szántam, az a croissant. Mert az nem lehet akármilyen. Annak rétegesnek, ropogósnak, picit megpirultnak, de nem égettnek, lágynak és vajasnak kell lennie.
És basszameg, sikerült. :) Mint a mesében. Amitől a legjobban féltem, az okozott igazából a legkevesebb gondot. Olyan gyönyörű tésztát csináltam, hogy majdnem megszólalt, tökéletesen vékonyra tudtam nyújtani, vajaztam, újabb réteg, egyszerűen úgy ment, mint a karikacsapás.
(Nem szerénytelenségből ajnározom itten magamat, hanem inkább az öröm beszél belőlem: örülök, hogy ezeket, így, ilyen minőségben tudtam lerakni a vendégeim elé, ami – a legőszintébben szólva – engem lepett meg a legjobban. Az utóbbi másfél év finoman szólva sem kreatív főzése után – párolt csirkemell hamlettel… – ez az első nagyobb kihívásom, és pont olyan kajákat választottam, amiket még életemben nem csináltam.)
A fogások mellé a Bortársaság ajánlott tökéletes borokat, úgyhogy úgy érzem, maximálisan jól sikerült este volt.
Ma este pedig a következő forduló!
le a kalappal! imádom, ha egy pasi tud főzni :)
Ilyen kaják kellenének nekem is!:) De nem bírom rávenni magamat, hogy nekiálljak főzni… Egy hónap redblek food service szolgáltatatást nem lehet(ne) rendelni?
így fokhagyma nélkül én is megkósoltam volna a főételt… engem a világból is ki lehet kergetni vele. (na nem azért mert vámpír lennék van ilyesmi. :)))