Nekem annyira nem jött be a Snow Leopard, mint másoknak, úgyhogy én inkább visszatértem a Leopardra.
Vicces volt, mert amióta megvan a gép, azóta nem volt újratelepítve. Nem volt rá szükség, sőt: az előző gépem Time Machine mentését hoztam át gyakorlatilag erre az új gépre több, mint egy évvel ezelőtt! Vagyis: az előző gépem első telepítését hoztam át, ami mintegy 2,5 évvel ezelőtt történt. Vagyisvagyis, mintegy két és fél éve nem telepítettem újra rendszert. :D
Kissé elszoktam ettől a munkától a Mac alatt. :)
Most viszont – az előző bejegyzésből talán kiderül – kissé szoptam a Snow Leoparddal. Igen, igen, early adopter-ként nem számítottam ugyan egekbe szökő bódottára, de azért ennyi szopásra azért nem.
Nem volt twice as amazing, twice as smooth, hanem problémák halmaza. Nem mondom, a Snow Leopardnak egy csomó funkciója nekem alapvetően tetszik, tehát nem ez a gond, hanem az, hogy ezen a hardveren ezzel a kiépítéssel nem a leggördülékenyebb a dolog. Márpedig elvárom, hogy az operációs rendszer az legyen.
Na ez még nem az, de sebaj, a tapasztalatok azt mutatják, hogy egy-két hónap, és egy-két verziószámot úgyis ugrik a dolog, vagyis addig felhasználók tízezreinek véleményét építik majd bele a frissítésekbe.
És igen, ekkor majd én is ismét megpróbálkozom a Hópárduccal. Addig viszont simogatom a kis Leopárdot.