Nos zsúfolt hétvégén vagyunk túlontúl, hát ugye egyrészt én már csütörtökön annyira fáradt voltam a hét elejétől fogva, hogy hazajöttem melóból, este hatkor egyszerűen belemásztam az ágyba, és ott is maradtam másnap reggel, május elseje 8-ig szerintem. És kurva jó volt ennyit aludni.

Pénteken abszolút lájtos napot tartottam, bicajoztam, rendbeszedtem a lakást, néztem Dallast, szóval teljesen jó kis pihis nap volt. Szombatra készültünk már, amikor is:

a Vacsoracsatánk fináléját tartottuk meg, sok-sok barátot híttunk össze, és megnéztük az összevágott filmet,

ami, itt (is) el kell mondjam, ZSENIÁLIS lett, most, vasárnap már hetedszerre nézem meg, annyira tetszik!

Aztán este úgy döntöttünk, megnézzük ezt a Privét, valami nyitóbulija volt épp a helynek, és Gábor invitálásának a legtöbbünk engedelmeskedett, és lementünk. No hát nem leszek törzsvendég itt (sem), a kétezer forintos belépőtől kicsit homlokon csókoltam magam, a közönség láttán meg igazán jöttem izgalomba. Nem igazán nekünk való volt. Sebaj, ezt is láttuk, tapasztalatnak jó volt. Azért táncikáltunk, de nekünk mennünk kellett, mert vasárnap meg próba.

Az utolsó.

Nekem legalábbis. A zenekari pályafutásomat ezzel gyakorlatilag befejeztem, még van két fellépés a naptárban, azokat lejátszom, aztán átadom a stafétabotot egy ifjabb kollégának, aki remélhetőleg viszi tovább a lelkesedést a zenekarban a billentyűs részről.

Egy kicsit (nagyon) problémás volt ez a próba részemről, nyűgös voltam, az összesen két óra alvás után szétrobbanó fejjel nem volt túl nagy élmény nekem, szerencsére Zolinak azért tetszett, ha már eljött az utolsó próbámra. :)

Hazafelé aztán egyre szétrobbanóbb lett a fejem, próbáltam kizárni a külvilágot, meg a belvilágot is, semmiféle input és output nem igazán tett jót, de valahogy túléltem, egy kis délutáni alvás jót tett.

Szóval ilyen volt a hétvége, nagyon jól éreztem magam, remélem a többiek is, aztán hajrá előre. Mondjuk szívesen pihennék még egy napot itthon, de nem lehet, holnap megint egy újabb hét.