Több kedves emlék is fűz a Limo-házhoz, amiről akkor még nem tudtam, hogy egy egész ház, hiszen én csak a földszinten meg a pincében üzemelő Limo Cafét ismertem. De szerelmes voltam én a Nicole-ba, te jó isten!
1999 van, épp a Fővám téri Közgázra járok, és Zsuzsi barátnőm azt mondja az egyik szünetben, hogy menjünk igyunk meg egy kávét a Limóban!
Mondom oké, de visszaérünk a következő előadásra? – Persze, itt van öt percre!
És tényleg ott volt, csak két sarok az egyetemtől, ez az eklektikus, barokk, kovácsoltvas-giccsparádé, a tükörmozaikok, a csillárok, mint valami pszichedelikus Güell-park trip, úgy szippantott magába, mint dajcstomi a kokaint.
Sokat kávéztunk ott, ott ismertem meg Nicole-t, aki akkor még fiú volt, de már akkor is a Nicole művésznévvel lépett fel (szerintem már akkor is az egyik leggyönyörűbb transzvesztita volt), és fiúnak is egy példátlanul gyönyörű teremtés volt. Na rögvest beleszerettem, ő vitt el először az ős-Angyal bárba, a Szövetség utcába, a pincelabirintusba, ahol – akkor még lehetett bent cigarettázni – vágni lehetett a füstöt, mondtam neki, hogy fogja a kezem, mert ha egy méternél távolabb megy, nem fogom meglátni a füstben 🙂
Micsoda szép emlékek, de vissza a Limo-házhoz: én például nem tudtam, hogy ez a rakpart legrégebbi háza, 1895-ben épült, viszont azt tudtam, hogy a Limo (és a Capella) tulajdonosa, Birta Laci szinte mindenkivel háborúban állt, aki csak érintett volt: az önkormányzattal, az építési hatósággal, a lakókkal, a szomszédokkal, mindenkivel.
Miért? Mert amikor megvásárolta az egész házat, akkor állítólag úgy ásta ki a ház pincéjét, hogy a szomszédos házakat veszélyeztette statikailag, úgy épített rá egy három emeletes üvegkalickát a házra, hogy nem volt rá engedélye, lefedette a belső udvart, amire szintén nem volt engedély, és hasonlók, és a sok pereskedés valószínűleg az ő integritását meg eltökéltségét is kikezdte.
Amikor megszerezte végül az egész házat, akkor az volt a terve, hogy egy ilyen „meleg negyedet” hoz létre, aminek a Limo-ház lesz a központja. Ez aztán valószínűleg a pereskedések, veszekedések miatt – meg valószínű a pénz is közrejátszhatott – nem jött létre, és maradt a tetőtéri üvegkalicka ráépítés, ahol időnként bulikat tartott, miután 2003-ban az utcaszinti Limo bár bezárt.
Néhányszor én is voltam odafönt, valóban pazar a kilátás, de minden egyes alkalommal halálfélelmem volt, amikor az egyébként nem túl minőséginek látszó lakatosmunkával kivitelezett vázszerkezeten meg az üveglapokon tartózkodtam, hiszen arra gondoltam, melyik pillanatban szakad le alattunk az egész alkotmány a picsába és mikor leszünk végül a Limo-ház hősi halottai.
Én nem is értem, hogy hogy tudtak ott fönt ilyen százas nagyságrendű bulikat tartani, szerintem csak a gondviselésnek köszönhető, hogy ők se omlottak le.
Ugyanakkor bármit is gondolunk Birta Laciról, a szerepe elvitathatatlan a magyar meleg éjszakában. Ő csinálta meg a Capella bárt, ami a széles nyilvánosság előtt is ismert és közkedvelt volt és Budapest legjobb szórakozóhelyének választották, ő csinálta a Limót, ő álmodta meg a Limo házba az első budapesti meleg negyedet (ebből nem lett végül semmi), szóval elég sokat tett értünk.
Most a tervek szerint a hatszintes házban luxuslakásokat alakít ki a beruházó, minden szinten egyet-egyet, nagyságrendileg 200 m2-esek lesznek egyenként. Ha lenne rá pénzem, tuti megvenném a legfelsőt 🙂
Cikkek a házról:
http://nol.hu/archivum/archiv-355405-170256
https://demokrata.hu/magyarorszag/meleg-helyzet-56917/
https://fidull.hu/belgrad-rakpart-9/
Társasházzá alakul a Belgrád rkp. 9.
(A képek forrásai a fent linkelt oldalak.)
