A History.com cikke azt elemezte, hogyan alakult ki és fejlődött keresztény tömegmozgalommá a melegeket heteróvá átnevelni próbáló kezdeményezés. Olvasd most itt magyarul.
A 19. század végén a pszichiáterek és más orvosok is elkezdték az azonos neműek iránt érzett vágyat orvosi címkékkel is ellátni – és természetesen meg is próbálták megfordítani azt.
1899-ben egy német pszichiáter teljesen felvillanyozta a hallgatóságát egy hipnózisról szóló konferencián, amikor azt állította: sikeresen heteróvá változtatott egy meleg férfit.
Az orvos, Albert von Schrenck-Notzing azzal hencegett, hogy ehhez mindössze egy 45 alkalmas hipnózisterápia és néhány látogatás kellett a közeli bordélyházba. Azt állította, hogy a hipnózison keresztül úgy manipulálta az alanya nemi vágyait, hogy eltérítette azokat a férfiak felé érzett érdeklődésétől a nők felé érzett olthatatlan vágyig.
Akkor még nem tudta, de gyakorlatilag ő végezte az első „meleg átnevelő terápiát” (a közkeletű angol névvel conversion therapy) – azaz összegyűjtött és alkalmazott pár áltudományos technikát azért, hogy megváltoztassa az LMBTQ emberek szexualitását, és a társadalmi elvárásokhoz illeszkedővé igazítsa azokat. Noha a mai orvostudomány teljes mértékben elutasítja az átnevelő terápiát és az átnevelő táborokat, ezeket a módszereket egészen gyakran alkalmazták egészen szinte napjainkig, szégyent, fájdalmat és öngyűlöletet hagyva maguk után.
A homoszexualitás, különösen a férfiak közötti azonos nemű kapcsolatok századokon keresztül deviáns, bűnös és hatóság által is üldözendő cselekmény volt. A késő 19. században aztán a pszichiáterek és az orvosok is elkezdtek a témával foglalkozni. Az azonos nemű vonzalmakat igyekeztek orvosi kifejezésekkel is leírni, és keresték a megfelelő „gyógymódot”, hogy helyreállítsák azt.
Számos teória létezett, hogy miért homoszexuálisak az emberek. Eugen Steinach, egy úttörő osztrák endokrinológus szerint a homoszexualitásért a férfi heréi a felelősek. Ez az elmélet aztán hereátültető kísérletekhez vezetett az 1920-as évekre, amikor is férfiakat kasztráltak, majd „heteroszexuális” heréket kaptak.
Mások szerint a homoszexualitás inkább pszichológiai eredetű probléma. Sigmund Freud úgy feltételezte, hogy az ember veleszületett biszexuális, és a meleg emberek csak a kondícionálás miatt lesznek melegek. Noha Freud hangsúlyozta, hogy a homoszexualitás nem betegség, néhány kollégája nem értett vele egyet. Ők új pszichiátriai módszereket kezdtek használni, hogy „meggyógyítsák” a meleg embereket.
Néhány LMBTQ embernek elektrokonvulzív terápiát (régebbi nevén elektrosokkot) adtak, másokat még extrémebb beavatkozásnak, például lobotómiának vetették alá. Ezen felül használták még az agyba bevezetett elektródákon adott sokkterápiát is. A technikát Robert Galbraith Heath, egy New Orleans-i pszichiáter tökéletesítette: az elektromos agystimulálás mellett felbérelt prostituáltakkal és heteroszexuális pornó vetítésével szerette volna megváltoztatni a meleg férfi irányultságát. Heath állította, hogy sikeresen nevelt át meleg férfiakat heteróvá, munkáját megkérdőjelezték és számos kritika érte a metodológiáját is.
Ennek a sok szarságnak technológiának az egyik leágazása volt az undorterápia, aminek lényege az volt, hogy ha az LMBTQ emberek megundorodnak a homoszexualitástól, akkor nem fognak többé ilyen irányú vágyat érezni. Orvosi felügyelet mellett olyan gyógyszereket kaptak, amitől hányniuk kellett, amikor például a szeretőikről készült képeket mutogatták nekik. Másoknak elektrosokkot adtak – gyakran a nemi szerveikbe -, amíg meleg pornót vagy női ruhába öltözött férfiakat nézettek velük.
Noha az undorterápia alkalmazói szerint a „gyógyulási arány” mintegy 50 százalékos volt, történészek már bebizonyították, hogy ezeket az eredményeket soha nem sikerült kielégítően dokumentálni.
Az LMBTQ közösségbe tartozó emberek már időtlen idők óta tiltakoznak ezek ellen a kegyetlen és tudományosan soha meg nem alapozott „kezelések” ellen, de az orvosok és tudományos intézmények mégis hosszú időn keresztül elfogadták, hogy a homoszexualitás betegség. Azonban a 60-as, 70-es években, amikor színre lépett és egyre hangosabb lett a meleg mozgalom, a szakma is kezdett hátat fordítani annak az elképzelésnek, hogy a melegeket heteróvá kellene nevelni. 1973-ban az amerikai pszichiátriai társaság is kivette a homoszexualitást a pszhichiátriai kórképek közül, és az orvosok is elkezdték üldözni azokat a technikákat, amiket maguk is alkalmaztak korábban.
Nem ez volt azonban az átnevelések időszakának vébe. Ahogy nőtt az LMBTQ emberek láthatósága, önmagukat szakembernek kikiáltó sarlatánok és különféle vallási csoportok vették a kezükbe az átnevelési technikákat. Ezeket „áttérésnek” vagy „helyreállító terápiának” kezdték hívni, és korábbi, „áttért” meleg lelkészekkel hirdették magukat. Számos módszert használtak, amik közé az egyszerű beszélgetéstől az ördögűzésig mindenféle megtalálható volt. Ezekben az átnevelő táborokban és konferenciákon az LMBTQ embereket elszigetelték a családjuktól és a barátaiktól, hipnotizálták őket, imádkozniuk kellett, míg a homoszexualitásuk alábbhagy.
Erről a témáról szól egyébként a 2018-as Boy Erased című film is.
Az átnevelő terápián átesett emberek számára a szégyen és a fájdalom a folyamat elkerülhetetlen része volt. „Olyan könyveket olvastam és kazettákat hallgattam, amikben arról volt szó, hogy hogyan legyen helyes és egészséges kapcsolatom Jézus Krisztussal” – mesélte egy meleg férfi, aki tinédzserkorában heti rendszerességel járt átnevelő terápiára. „Ezekben az anyagokban az állt, hogy a „meleg életmód” betegséget, nyomorúságot, szenvedést és elfajzást okoz. Azt mondták, hogy ha azt teszem, amit mondanak, akkor megváltozhat az érdeklődésem – és nem értettem, hogy ez a dolog másnál mért működik, nálam meg miért nem.”
Egyes esetekben az alanyokat pszichológiai és akár szexuális abúzusnak is alávetették. Mások öngyilkosságot követtek el a „kezelések” hatására. Miközben továbbra sem áll rendelkezésre egyetlen bizonyíték sem arról, hogy ezeke a terápiák bármilyen akár minimális eredményességgel is rendelkeznének.
Noha az átnevelő táborok koncepciója a mai napig létezik, egyre több ember fordul ellenük. Jelenleg az Egyesült Államok 50 államából 18-ban törvény tiltja az átnevelő terápiákat. A különféle átnevelő szervezetek áldozatai kereseteket nyújtanak be, többek között csalás vádjával is. Érdekesség, hogy az Exodus International, ami egy ernyőszervezet a különféle átnevelő terápiás csoportok összefogására, 2013-ban zárta be kapuit, mintegy 40 évnyi fennállás után, mikor az elnök, Alan Chambers végül bejelentette: lehetetlen megváltoztatni az emberek nemi orientációját.
Véleményét már az orvosi szakma is osztja, ami elfogadja, hogy a homoszexualitás nem választás kérdése. Azonban annak a majd 700 000 LMBTQ embernek, akik az Egyesült Államokban estek át átnevelő terápián – sokan akaratuk ellenére -, a terápiák utóhatása nagyon is valóságos. Kutatások megerősítették, hogy a szexualitás megváltoztatására irányuló kísérletek nemcsak rossz önértékelést, hanem nagyobb öngyilkossági hajlamot és további mentális problémákat is okozhatnak.
„Ezeknek a terápiáknak semmi keresnivalójuk nincsen a tudomány vagy az orvoslás területén, és a kuruzslás szemétdombjára valók” – mondta Jerry Brown, Kalifornia kormányzója, amikor 2012-ben aláírta az átnevelő terápiák betiltását célzó törvényt. De azoknak, akik addig is átestek a terápián – vagy azoknak, akik a mai napig szembe kell, hogy nézzenek vele -, az utóhatások jóval tovább tartanak majd, mint bármilyen törvény vagy rendelet.
