Próbafelvétel, 1

Próbafelvétel, 2

Csak két hiperrövid szárnypróbálgatás, hogy sikerült összekötni a lemezjátszót a géppel, és milyen lágy (!) hangszínt ad vissza a felvétel. Retró-előzetesünket hallották.

Belefutottam egy olyan problémába, hogy az Aperture-re való kattintás után a program nem indul el, hanem hibaüzenet ablakkal megáll. Ha a Report… gombra kattintunk, akkor EXC_BREAKPOINT (SIGTRAP) hiba és az alábbi üzenet (is) fogad: Library not loaded: /Library/Frameworks/PluginManager.framework/Versions/B/PluginManager.

Kicsit kétségbeestem, hogy akkor oda az Aperture képgyűjteményem, de megnéztem a Library fájlt, és az még megvolt.

Mint utánaolvastam, a hiba lehet egy véletlen vagy szándékos frissítés, mert a hiba oka a fentebb említett PluginManager fájl “eltűnése” vagy más verziójú volta, mint amire az Aperture-nek szüksége van.

Így hát előkaptam a legutóbbi Time Machine mentésemet (de jó, hogy van, mindenkinek ajánlom!!!), és megkerestem a kérdéses fájl rajta. Majd szépen felülírtam vele a vinyón lévőt, és láttam, hogy tényleg van különbség a két fájl között.

Miután így javítottam a hibát: voilá! Minden rendben működik.

Ez a rendszer sem tökéletes, na, de legalább ennyivel meg lehet oldani a hibákat.

Megint vannak új képek flickr-en, illetve próbálunk egy kis gőzt adni a Fűszermalomnak is – ez egy ilyen házi jellegű receptblogunk.

Azt hiszem, a hazai szájszagproblémát ennél plasztikusabban nehéz lehet megfogalmazni (most hagyjuk figyelmen kívül, hogy az eset alanyai éppen kommunisták):

Egyik régi kartárssal közösen még a választások előtt elmentünk kémkedni egy, a szubkultúra méreteit tekintve monstre-kategóriás vörös rendezvényre, így nulladik kézből tapasztaltuk a magyar kommunizmus borzalmas állapotát. Fiatalok gyakorlatilag nincsenek, az idős párttagok legtöbbjének pedig olyan tószagú, fülledt, áporodott büdös a szája, hogy egy kétperces szpícs után a tapéta is felhólyagosodik a környéken. Kellemetlen erről beszélni, – meg tudom, udvariasság, meg minden, – de jelenleg az idősebb bolsik tárgyalóképességének objektív gátja 100 százalékban ez. Bárkivel álltunk szóba, pár percig bírtuk, nem vicc. Komolyan mondom, kutatni kellene, ma már úgyis mindennek van szociológiája, hát engem baromimód érdekelne egy szájszag-szociológiai mikrotanulmány, esetleg a magyarországi bolsevikokra kihegyezve. (Véleményvezér kolléga említette is, hogy nekik ez a fogmosás, ez valami gyanús burzsoá trükk lehet.)

(forrás: Mandiner)

Hiszen sajnos a helyzet nem csak a komcsiknál aggasztó és jelent objektív gátat, hanem minden olyan nyomorultnál, AKI NEM TUD FOGAT MOSNI BAZMEG!

Gyűlölöm a szájszagot, mindig mosok fogat, és szerintem nem nagy dolog, ha ezt elvárom az embertársaimtól is. Nagyon felidegesít, ha olyan emberrel kell beszélnem, akinek BÜDÖS A SZÁJA. Árad a pöcegödörszag a szájából, és muszáj arrébb menned, mert bazmeg megfulladsz. Én nem értem, hogy mi a gátja egy egyszerű fogmosásnak, néhány ismétlődő mozdulat, egy tubus fogkrém meg egy fogkefe. Ennyi.

Szájszagú emberek állatok, távozzatok!

Már Hofi is megmondta: “Mondtam, hogy két dolgot kell hozni. Hol a fogkréééééééém????”

Fura, egyre aktívabban használom az “alternatív” közzétételi platformokat, mint facebook, vagy twitter.