Miközben az Egyesült Királyságban a szexuális és nemi kisebbségekhez tartozó HIV-negatív emberek 41%-a szed PrEP-et, a Balkán nagy részén és Kelet-Európában ez az arány 15% alá esik – derül ki az Európai MSM Internetes Felmérés (EMIS) 2024 eredményeiből. Túl sokan hagyják abba a PrEP szedését akkor is, amikor továbbra is szükségük lenne rá, és ennek gyakran hozzáférési nehézségek az okai – mondta Kai Jonas professzor, a Maastrichti Egyetem munkatársa a “PrEP-akadályok lebontása” című második európai workshopon, amelyet a BCN Checkpoint szervezett Barcelonában 2025. novemberében.
Európában szinte minden PrEP-használó tenofovir-dizoproxil / emtricitabin tablettát használ – a PrEP két injekciós változata még egyetlen kontinentális európai ország állami egészségügyi rendszerében sem érhető el.
PrEP-ismeretek és -használat Európa-szerte
Az EMIS felmérés 35 nyelven volt elérhető online társkereső alkalmazásokon és közösségi szervezetek megkeresésein keresztül. Összesen 50 ország 50 330 résztvevője töltötte ki: túlnyomó többségük meleg és biszexuális férfi volt, valamint 2658 transz és nembináris személy vett részt.
Összességében a válaszadók 77%-ának volt alapvető ismerete a PrEP-ről: tudták, hogy HIV-negatív személyek szex előtt és után tablettákat szedhetnek a HIV-fertőzés megelőzésére. Közép- és Kelet-Európa nagy részén ez az arány 60–75% között mozgott (Lengyelországban azonban csak 51% volt). Az ismeretszint valamivel magasabb volt a Balkán legtöbb országában, és Ausztriától nyugatra minden országban legalább 80% tudott erről.
Ugyanakkor a válaszadók csupán 46%-a ismerte az eseményhez kötött (vagy 2-1-1) PrEP-et, és még alacsonyabb volt a PrEP és a nemi megerősítő hormonkezelések kapcsolatára vonatkozó tudás.
Az orális PrEP jelenlegi használata több nyugat-európai országban viszonylag magas volt, például az Egyesült Királyságban (41%), Franciaországban (39%) és Belgiumban (36%). Írországban és Ausztriában 25% alatt maradt, Olaszországban, Portugáliában és Svédországban pedig 20% alatt volt. Keletebbre haladva jellemzőbbek a körülbelül 12%-os (Lengyelország, Csehország, Kazahsztán), 6%-os (Magyarország, Románia, Azerbajdzsán) és 4%-os (Görögország, Oroszország) értékek. Ukrajna kivételt jelentett, ahol a PrEP-használat elérte a 20%-ot.
Több mutató alapján a 25 év alatti résztvevők körében magasabb volt a kielégítetlen PrEP-igény, mint más csoportokban. Mindössze 18%-uk beszélt PrEP-ről egészségügyi szakemberrel (szemben a teljes minta 32%-ával), 38%-uk nem rendelkezett alapvető PrEP-ismeretekkel (szemben 22%-kal), és csak 6,6%-uk szedett PrEP-et (szemben 20%-kal).
A transz és nembináris személyek körében a legmagasabb kielégítetlen szükségletek a születéskor nőként anyakönyvezett nembináris embereknél jelentkeztek. Csupán 12% beszélt PrEP-ről egészségügyi szakemberrel, 45% nem rendelkezett alapvető PrEP-ismeretekkel, és mindössze 2,8% szedte.
Magas volt a kielégítetlen igény azok körében is, akik kevésbé voltak „out”-ok szexuális irányultságukról vagy nemi identitásukról, a menekültek és menedékkérők, valamint azok körében, akik párkapcsolati státuszukat úgy írták le: „bonyolult”.
A PrEP abbahagyásának kihívása
Egyre inkább megjelenő kielégítetlen igényt jelentenek azok, akik abbahagyják a PrEP-et, nem mindig azért, mert megváltozott a HIV-megelőzéssel kapcsolatos szükségletük. A konferencián elhangzott spanyol országos adatok szerint azoknak a PrEP-használóknak 72%-a, akik HIV-fertőzést szereztek, korábban megszakította a PrEP szedését. Emellett a terület egyik szakértőjének számító londoni “Dean Street 56” klinikán tavaly HIV-diagnózist kapott emberek 61%-a korábban szintén abbahagyta a PrEP használatát.
Jonas egy második, egész Európára kiterjedő felméréshez fordult a jelenség részletesebb vizsgálatához. A PROTECT tanulmány több mint 15 000 résztvevőt toborzott 20 nyugat- és közép-európai országban társkereső alkalmazásokon és közösségi médián keresztül. Mivel a toborzó hirdetések az injekciós PrEP-re fókuszáltak, a felmérés főként a PrEP iránt érdeklődő embereket érte el.
Közel 1000 cisznemű meleg és biszexuális férfit kérdeztek meg, akik abbahagyták a PrEP-et, hogy miért tették ezt. A hozzáférési problémák kiemelkedőek voltak: 52% beszerzési nehézségeket említett, 54% pedig azt, hogy nem akart fizetni a PrEP-ért; 37% drágának találta, 24% pedig a HIV- és vesefunkciós vizsgálatok elvégzésének nehézségét említette.
Valószínű, hogy sokan közülük nem az országuk hivatalos egészségügyi rendszerén keresztül jutottak PrEP-hez – a PROTECT egy korábbi elemzése szerint azok 11%-a, akik valaha használtak PrEP-et, informális úton (például online patikákból, barátoktól vagy dílerektől) szerezte be. Ez a csoport háromszor nagyobb valószínűséggel hagyta abba a PrEP-et, mint más résztvevők.
A PrEP abbahagyásának egyéb okai között szerepelt az is, hogy nem akartak minden nap gyógyszert szedni (60%), aggódtak más szexuális úton terjedő fertőzések miatt (54%), mellékhatásokat tapasztaltak (50%), vagy stabil, monogám kapcsolatban éltek (21%).
PrEP nélkül sokan kevésbé megbízható kockázatcsökkentő stratégiákhoz fordultak: 47% említette a szerostátusz alapján történő válogatást (a szexuális döntéseknek a partner bevallott HIV-státuszán alapuló meghozatalát), 34% pedig az úgynevezett „PrEP-szörfözést” – vagyis arra támaszkodtak, hogy a partnerük PrEP-et szed.
További 9,6% semmilyen HIV-megelőzési stratégiát nem alkalmazott a PrEP abbahagyása után. Ez a csoport kilencszer nagyobb valószínűséggel élt óvszer nélküli szexuális életet, és háromszor nagyobb eséllyel számolt be anyagi nehézségekről.
Jonas hangsúlyozta: bár a PrEP elterjedtsége fontos, nagyobb figyelmet kell fordítani a kitartó használatra és az abbahagyásra is – valamint arra, hogy az emberek számára legmegfelelőbb PrEP-formát biztosítsuk.
Az injekciós PrEP engedélyezett, de még nem hozzáférhető
A hosszú hatású, injekciós PrEP-formák megoldást jelenthetnének e kihívások egy részére, de Európa szinte minden országában továbbra is elérhetetlenek. Az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) 2023 szeptemberében engedélyezte a kabotegravirt (Apretude), 2025 augusztusában pedig a lenakapavirt (Yeytuo), ám az injekciók tényleges hozzáférhetőségéhez ez még nem elegendő.
Az EMA döntései az Európai Unió (EU) valamennyi országára vonatkoznak, és megerősítik, hogy a kabotegravir és a lenakapavir biztonságos és hatékony HIV-megelőzési módszerek. Ugyanakkor minden ország egészségügyi rendszere saját maga dönti el, mely gyógyszereket finanszírozza, és milyen feltételekkel írhatók fel. Mivel a gyógyszergyártók az injekciós készítményeket jóval drágábbra árazták, mint a generikus orális PrEP-et, a tárgyalások bonyolultak.
Például idén februárban a spanyol gyógyszerár-megállapító testület bejelentette, hogy elutasította a kabotegravir finanszírozását. Szeptemberben azonban az egészségügyi minisztérium HIV-ügyekért felelős vezetője azt mondta, elképzelhető egy olyan megoldás, amelyben a kabotegravirt csak korlátozott számú, adherenciával (gyógyszerszedési fegyelemmel) küzdő ember számára biztosítják. Jelenleg egyetlen EU-ország állami egészségügyi rendszerében sem térítik a kabotegravirt.
Mióta az Egyesült Királyság kilépett az EU-ból, saját gyógyszerhatósággal rendelkezik, amely 2024 májusában engedélyezte a kabotegravirt. A National Institute for Health and Care Excellence (NICE) múlt hónapban támogatta az alkalmazását Angliában és Walesben, nyolc hónappal azután, hogy a Skót Gyógyszerkonzorcium (SMC) hasonló döntést hozott. Ezek a döntések kulcsfontosságúak ahhoz, hogy az NHS szolgáltatásai felírhassák a gyógyszert, és annak költségeit megtérítsék.
A NICE és az SMC különösen nagy hangsúlyt fektet a költséghatékonyságra. Úgy ítélték meg, hogy a kabotegravir költséghatékony, amennyiben kizárólag azok számára biztosítják, akik nem tudnak profitálni az orális PrEP-ből – Angliában és Walesben évente körülbelül 1000 ember juthat hozzá. Ha a felírás feltételei kevésbé lennének szigorúak, a készítmény már nem számítana költséghatékonynak.
A kabotegravir hivatalos ára az Egyesült Királyságban valamivel több mint évi 7000 font (kb. 3 millió forint), ami jóval alacsonyabb az Egyesült Államokban évi körülbelül 24 000 dolláros árnál (kb. 8 millió forint), de a költségvetési hatás továbbra is komoly akadályt jelent a szélesebb körű alkalmazás előtt.
Ami a lenakapavirt illeti, amelynek amerikai ára évi 28 000 dollár, az európai nemzeti hatóságokkal folytatott tárgyalások még csak most kezdődnek.
És még ha a gyógyszerek át is jutnak az ár jelentette belépési küszöbön, az elterjedésük akkor is mérsékelt lehet. Raphael Landovitz professzor, a Kaliforniai Egyetem munkatársa elmondta, hogy informálisan a ViiV Healthcare-től úgy értesült: eddig körülbelül 14 000 ember használta a kabotegravirt PrEP-ként az Egyesült Államokban. A lenakapavir esetében nem kapott összehasonlítható adatokat a Gilead Sciences-től, de arra számít, hogy a szám még ennél is alacsonyabb.
Hivatkozás
Jonas KJ. PrEPared in Europe – or not yet? Updates based on PROTECT 2024 and EMIS 2024. A PrEP-akadályok lebontásáról szóló 2. Európai Workshop, Barcelona, 2025. november 13.
A cikk eredeti szerzője Roger Pebody/aidsmap
Címlapkép: Artem Podrez
