Murek
Ő volt a legelső saját cicám, amit az első párommal fogadtunk örökbe, ha jól emlékszem, valami kőbányai családi házas részre mentünk érte, ingyen elhozhatónak hirdették egy macskás oldalon. Amikor szakítottunk, akkor az exem vitte magával, sajnos a cica sorsáról nem sokat tudok, lehet már nem él szegény. 🙁
Dó (Uborka, Gomez)
A második cicám már saját volt, őt egyedülálló koromban vettem magamhoz, a Szabolcs utcai kórházban élt egy néni, aki macskákat mentett, tőle hoztam el. Ő 9 évig volt velünk, 2017. december 7-én hagyott itt minket, ő volt az első állatom, akit elvesztettem. Borzasztóan megviselt, hetekig sírtuk Zolikával. Miután lett a Zolika, egy ideig közös cica lett, majd szakításkor úgy döntöttünk, marad nála.
Luci
Hogy Dó ne legyen egyedül, gondoltuk szerzünk neki barátot. Elmentünk egészen Győrig, hogy megtaláljuk Lucikát, aki egy thai kislány, és mint kiderült: rendkívül intelligens, okosabb, mint néhány ember konkrétan, nagyon szereti az embereket, őrült szerelem volt köztük a Dóval. Amióta Dó meghalt, nagyon másképp viselkedik, pedig közben lett neki is új társa. Ő is Zolikánál maradt a szakításunk után, mert nem akartuk a cicákat is különválasztani.
Maszat
Ő ideiglenes állomást töltött csak nálunk, a koromfekete kislány végül vidékre került. A közös képen Dóval látható.
Mózes
A második „szinglicicám”. Gondoltam, ideje lenne új cicát menteni, amikor szétköltöztünk Zolikával, és pont megláttam egy hirdetést facebookon, hogy a Kálvin téren találtak két cicát és gazdit keresnek nekik. Jelentkeztem, így került hozzám Mózes. Életem egyik legjobb döntése volt.
Felicity
Gondoltam, Mózeskének is kellene egy társ, és nagyon rég óta szerettem volna egy szfinx cicát. Kerestem is egy megbízható tenyésztőt, akihez elmentem és végül Felicity engem választott, ő jött oda hozzám, nem én választottam. Sajnos a kezdeti szerelem után sok probléma volt vele, nem tudott beilleszkedni – vagy engem, vagy Mózest vagy a lakást nem tudta megszokni, nagyon problémás volt. Vissza is vette a tenyésztő, mondta, hogy sajnos ez benne van a pakliban. Nagyon korrektek voltak, én meg nagyon szomorú, hogy ezt a csodás cicát vissza kellett adnom.
József
Józsefke szintén ideiglenes állomáson volt nálam, végül egy családhoz került. Imádtam az óriási radar füleit, ő keleti rövidszőrű volt. Nagyon rajongok a nagyfülű cicákért.
Fülöp
Ő marad 🙂 Fülöpke az újpesti lőtérre volt kidobva 3 testvérével együtt, macskás fb csoportban láttam a megosztást. Mivel akkor pont arrafelé dolgoztam, elmentem megnézni őket ebédidőben, és ő jött oda hozzám, akkor gondoltam, ő választott engem és őt szeretném befogadni. Így is lett, azóta is szerelemben élünk. Mózeskével természetesen.
Mit tanultam eddig?
Cicát nem veszünk, hanem mentünk. Én kétszer elkövettem a vásárlás hibáját, mindkétszer jól meg is szívtam. Inkább azt tanácsolom, mentsetek cicát. Facebook csoportokban tele van gazdikereső cicákkal, mentsetek állatot, sokkal jobb érzés, mint 160 000 forintot kiadni egy szfinxért.
A cica kiváló társ, nem kell levinni háromóránként az utcára kakilni, elintézi magának, tök önálló, rendkívül relaxáló simogatni, ahogy dorombol, az csodálatos, szóval a cicamentés mindenképp javasolt mindenkinek.
Boldog nemzetközi cicanapot kívánok minden jelenlegi és valaha volt cicámmal! ❤️ ?
