Vendégszerzőnk, Andrea Disorder interjúja.
FRISSÍTÉS: a címben tévesen szerepelt, hogy 25 év után, de helyesen: 3 év után. A tévedésért elnézést kérünk.
Hatalmas örömöm számomra, hogy az éjszaka többszörösen is megkoronázott királynőjét kérdezhetem ma, méghozzá a visszatérő legendával, az Amanda Elstak Show-val kapcsolatban.
Ilyet még hölgynek sem illik hölgytől kérdezni, de talán megbocsátod nekem: hány éves az Amanda Elstak Show?
Hát, Baba, gyakorlatilag amennyi én vagyok! (*nevet*). Maga a show 28 évvel ezelőtt született meg, de mintha csak tegnap lett volna.
Az elmúlt években mégis hiányzott nekünk. Mi történt 25 év után?
Nos, minden egyszerre. Ami a leginkább lesújtó volt, hogy a legnagyobb nevek itt hagytak bennünket. Az Amanda Elstak Show ugyanis nem csak rólam szólt, vagy szól jelenleg is, hanem a szórakoztatásról és a művészekről, akik a szórakoztatásért élnek. Az elmúlt években olyan művészeket veszítettünk el, mint Terry Black, Elena Costa, Mary Zsuzsi, Némedi Mari vagy épp Harangozó Teri. Ők mind mind a magyar szórakoztatóipar és ezzel együtt az Amanda Elstak Show alapkövei voltak. Úgy éreztem, hogy ilyen tehetségekből soha nem születik már több, ezért pihentettem a show-t és persze a lelkemet is, hiszen ezek a művészek emberileg is nagyon közel álltak hozzám,
Sokan örülünk, hogy mégis visszatértél a színpadra, de honnan jött az ötlet?
Nem mondok újat azzal, hogy én a szolgálatnak élek. Már abban az értelemben, hogy mindig tenni akarok valamit, nem csak a szűkebb, hanem a tágabb környezetemért is. Rengeteg rendezvény, gála és jótékonysági esemény fűződik hozzám, hála a jó istennek, de mégis hiányzik, hogy ne csak a bajba jutottaknak és kirekesztetteknek segítsek, hanem tudjak valamit adni a hétköznapi embereknek is. A szórakoztatás az, amihez a legjobban értek, muszáj volt visszatérnem, mert éreztem, hogy kellek.
Szánsz az Amanda Elstak Show-nak társadalmi szerepet is vagy tisztán a szórakoztatás a célja?
Elsősorban a minőségi szórakoztatás, de van egy olyan álmom is – és most mondhatod, hogy naiv vagyok -, hogy a művészeten keresztül közelebb hozzam egymáshoz a társadalom tagjait.
Naivnak nem mondanám, de kihívásnak mindenképp. Tehát az Amanda Elstak Show alapvetően nem egy melegbarát rendezvény?
Abban az értelemben az, hogy az LMBTQIA+ társadalom minden tagja nagyon szívesen látott vendég, de a show nem célzottan nekik készül, hanem mindenkinek. Ha én azt várom, hogy a közönség ne tegyen különbséget művész és művész között, akkor én sem tehetek különbséget vendég és vendég között. Hála az égnek nagyon sok heteroszexuális, cisznemű, teljesen hétköznapi vendég látogatja a műsoraimat és ez rendkívül boldoggá tesz.
Én is hiszem, hogy az intelligens szórakozásra minden rétegben van igény, de ez meg is látszik a megújult műsor közönségében. Ha már itt tartunk: Milyen volt a visszatérés?
Elmondhatatlanul boldog és elégedett vagyok. Már a kezdés előtt teltházunk volt és fantasztikusan elfogadó, toleráns és jókedvű közönség vett körül minket, a társadalom minden lehetséges rétegéből. Láttam régi és új arcokat egyaránt.
Hogyan sikerült betöltened az űrt, amit a nagy művésztársaid hagytak maguk után?
Valójában azokat, akikkel dolgozom és dolgozni szeretnék a jövőben is, már ismertem korábban, csak mindannyiunknak fel kellett dolgozni a Nagy Nevek hiányát, illetve közösen fejlődni, megérni ahhoz, hogy minőségi műsort hozzunk össze. Ott van Feyér Zita vagy Sárközi Anita énekesnők, akik már több, mint két évtizede emelik a magyar szórakoztatóipar fényét, de mondhatnám Barabás Mikit is. Ott vannak aztán az éjszaka legtehetségesebb transz előadói is, mint Georgia Black, Sarah Bonetti, Brithany Wilson vagy Katherine Taylor. Ők mind felléptek a visszatérő műsorban és óriási sikert arattunk együtt. Igazam volt abban, hogy nem születnek többé olyan művészek, mint akik elmentek tőlünk, de rá kellett jönnöm, hogy vannak még őstehetségek Magyarországon és van igény intelligens szórakozásra, szabadszájú műsorvezetéssel.
A Polygon Clubban volt a műsor, ha jól tudom. A továbbiakban is itt számíthatnak rátok?
Igen folyamatosan szeretnék a Polygon Clubbal dolgozni. Az Amanda Elstak Show viszont nem helyfüggő. Nem lehet az. Én és a művésztársaim nem egy bárnak dolgozunk, hanem a közönségnek. Minket ők ítélnek meg és én mindenkihez el akarom vinni a minőségi szórakozást, nem csak egy adott bár vagy diszkó törzsvendégeihez. És mivel ez nem egy célirányosan melegbarát helyeknek készült műsor, természetesen elfogadjuk a hagyományos helyek meghívásait is. Az augusztus 7-i rendezvényemet szeretném megköszönni ezúton Kelemen Richárd és Kornél tulajdonosoknak es a bár egész fantasztikus személyzetének, nem utolsó sorban DJ Bandinak.
Még egy kérdés Amandám: meddig akarod csinálni a show-t?
Ameddig lélegzem, Baba! (*ismét nevet*) Nem, az az igazság, hogy ezt nem én döntöm el. Az én munkaadóm a közönség. Én azért élek, és mondhatom, hogy addig élek, ameddig látom, hogy a közönségem őszintén mosolyog, nevet és a tapsol, ameddig jól szórakoznak az emberek. Engem és minden más előadót a közönség szeretete éltet, jöjjenek bárhonnan is, és ők azok, akik megítélhetik a munkámat. Ameddig van rám igény, én itt leszek.
