Most szinte szórul szóra ugyanaz történik: 51 évvel a stonewall-i lázadások után, ami gyakorlatilag szárba szökkentette a meleg mozgalmat, most a Szabad Világ Vezető Állama (eufemizmus nyilván) recseg-ropog a színesbőrű George Floyd halála kapcsán. Nem ismerem behatóan az aktuális amerikai társadalmi-politikai állapotokat, nyilván csak a médián meg a twitteren keresztül jut el hozzám a hírfolyam, de ismét csak egy olyan ember (halála) indított el dühös tömegmozgalmat, aki egy kisebbséghez tartozik.
A Stonewall-ra emlékező tavalyi jubileumi cikkemben azt írtam:
A lázadás két ikonikus alakja volt a transznemű Sylvia Rivera, valamint a drag queen Marsha P. Johnson. Ők voltak gyakorlatilag az arcai az akkoriban kibontakozó meleg mozgalomnak és felszabadítási csoportoknak. Együtt alapították meg a hajléktalan fiatal transzvesztitákat, meleg fiatalokat (igen, utcán élő meleg kiskorúakat is!) és transz nőket segítő STAR (Street Transvestite Action Revolutionaries) csoportot, Marsha pedig létrehozta a Meleg Felszabadítási Frontot is. Marsha rendkívül közismert, közkedvelt és extravagáns szereplője volt a New York-i meleg életnek és éjszakának, gyakorlatilag a Christopher Street polgármestereként hivatkoztak rá. 1987-től az AIDS aktivizmusból is kivette a részét egészen 1992-ben bekövetkezett haláláig. Holttestét a Hudson folyóban találták meg a 92-es pride után néhány nappal. A rendőrség szerint öngyilkosság történt, barátai és ismerősei szerint viszont gyilkosság áldozata lett.
Egy fekete hajléktalan prostituált transzvesztita férfi meg egy latinó transznemű nő. Hát ennél kisebbségebb kisebbség mi kell még? És nekik köszönheted, hogy ma vannak jogaid. Valamilyenek ugyan, de vannak. Ezt soha ne felejtsd el, hogy ki taposta ki neked az utat.
Ők voltak azok, akik akkor, a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas években ugyanez ellen a rendszerszintű és gátlástalan rasszizmus, elnyomás, elméltóságtalanítás és embertelenség ellen küzdöttek, ami – micsoda váratlan fordulat – még ma is undorító rákos daganatként szövi át szorító csápjaival a Szabad Világ Vezető Államának legutolsó kis porfészkét is.
Úgy tűnik, hogy George Floyd halála kinyitotta a szelepet a kuktán, szerte az USÁ-ban forrong a közvélemény. Jaj de egyszerű ezt „szervezett liberóbaloldali tüntikéknek” titulálni, de hát mégiscsak megöltek egy fegyvertelen embert egy sztenderd rendőri intézkedés közben! Hahó! Ez így nem ringeli meg a belledet? Nem triggerel valami zsigeri tiltakozást a fejedben, hogy nem igazán normális, hogy sorra halnak a véletlenül pont feketék a rendőri intézkedések közben?
Tehát azt el sem tudják képzelni egyes vezetők, hogy az embereknek
simán csak elegük van abból, hogy szisztematikusan megölik a honfitársaikat?
Honnan ismerős vajon az a helyzet, hogy egy mezei társadalmi elégedetlenséget rögtön valami Soros pardon, valami kitalált ellenségnek tulajdonítanak? Oh wait.
Pár hete két leszerelt – fehér – rendőr indokolatlanul megöli a teljesen fegyvertelen futó – fekete – srácot, Ahmaud Arbery-t, és hetekkel később gondolkodnak el egyáltalán a felelősségre vonásukon, a héten Tony McDade transz férfit ölték meg állítólag szintén rendőrök, most meg George Floyd.
Mi az isten zajlik a világban, emberek? Ez teljesen nyílt, gátlástalan, leplezetlen rasszizmus.
Rasszizmus.
De ez tényleg nem zavart eddig senkit? Ez így tök oké? Tök oké, hogy rátérdelnek a nyakadra, oszt nyóc’ perc után jónapot? Aztán fogja magát, megissza a kávéját, megírja a jelentést, jóvégezte’ a dógát’, oszt hazamegy? Ennyi?
És ahhoz, hogy simán meghalj egy hétfő reggelen, elég csak az, hogy nem árja hófehérke vagy.
Nem érzik ezt irtóra szégyennek? Hogy az államszövetségben, ami arra büszke, hogy *köhöm* **bombákkal** exportálja a szabadságot a világba (eufemizmus megint!), a rendszer úgy öli az embereket odahaza, mintha csak egy fánkot venne?
És csak kapkodod a fejed a twitteken meg a megosztásokon: már az is politikai üzenet, ha nem írsz ki semmit. Ha támogatod a #blacklivesmatter mozgalmat, az a baj, ha nem támogatod, az a baj, ha nem írsz ki semmit, az a baj. A meleg twitter is forrong: a követők például sorra ítélik el azokat a felnőttfilmeseket, akik még ebben a forró társadalmi helyzetben is csak a csúnyájuk mutogatásával meg az onlyfans oldaluk promóciójával vannak elfoglalva, és nem állnak ki a rendszerszintű rasszizmus ellen.
A Twitter egyébként most is kitesz magáért, nemcsak a Narancssárga Ember bosszantásával, hanem a tüntetők a platformon keresztül informálják egymást például a menekülési útvonalakról, a fedett rendőrökről, a friss helyzetről, stb.
A hangos médiazaj fedésében közben meg Kína bekebelezi Hong Kong-ot, Putyin ismét közelebb került a Narancssárga Emberhez, és még mindig tart a koronapara.
A magyar vezető hírportálok meg kb. mínuszos hírként kezelik a helyzetet.
2020, te csodás!
