A Guardian cikke számol be róla, hogy hogyan mentette meg a róla készült dokumentumfilm az izraeli pornósztár, Jonathan Agassi életét. A férfi karrierje az iparban úgy ívelt felfelé, mint egy rakéta, hogy aztán szépen belesüllyedjen a drogfüggőségbe.
A „Johathan Agassi Saved My Life” című dokumentumfilm elején az izraeli címszereplő épp egy neves díjat nyer egy berlini fesztiválon, a film végén pedig ugyanő belőve, vergődve látható, az élete széthullva. A filmet az izraeli Tomer Heyman készítette, 8 éven keresztül megfigyelve és dokumentálva Agassi karrierjét a csúcsig, majd követve őt a nyomorúságos lecsúszásba is. Szex, drogok, időnként nyomasztóan intim jelenetekkel, de a film mégis érzékeny és őszinte.
A pornós most 35 éves és már nem dolgozik az iparban, egy kis üzletben vállalt munkát és nem panaszkodik. A rendezővel akkoriban találkoztak, amikor a sztár még a csúcson volt. A rendezőt lenyűgözte a férfi karizmája és ő javasolta, hogy készítsenek dokumentumfilmet: azt akarta, hogy egy „boldog” film készüljön, amiben bemutat egy izraelit, aki elhagyta az országot, hogy óriási pornósztár legyen. De aztán az élet közbeszólt és minden nagyon gyorsran megváltozott.
Azt hitték, a dokumentumfilm majd azt mutatja be, hogyan kerekedett felül a nehézségein: kiskorában zaklatták és megverték, mert túl nőies volt. Problémás gyerekkora volt, ezért amikor hirtelen sikeres pornósztár lett, minden jóra fordult. A dokumentumfilmben nagyon sok szeretet is van, különösen Agassi és édesanyja kapcsolatában, még akkor is, amikor a férfi éppen belibben a nappaliba, maszkban és hámokban. Az apja kevésbé volt támogató.
A fiatal Agassi öt éven keresztül kemény drogfüggő volt. A filmben is látható, hogy állandóan kristályozik, egy jelenetben még akkor is, amikor épp az anyját hívja Skype-on, de elfordítja a laptopot addig, amíg magához veszi a drogot. A film záró jelenetei pedig a droggal folytatott küzdelme miatt kifejezetten felkavaró, nem lövöm le, érdemes megnézni.
Érdekes, hogy éppen az hatott Agassira, amikor a vágás alatt lévő anyagot megnézte, és elszörnyedt a látványtól, de rájött, hogy a film mennyire fontos. Azt mondja: „Szörnyű volt, sírni kezdtem. Sok jelenet van, ahol szexi vagyok, be vagyok állva, mégis kurvajól nézek ki, áll a farkam, nagyszerű az egész. Valami buliba megyek és boldog vagyok. De az igazság az, hogy pont úgy nézek ki, mint amikor túladagoltam és épp összeestem a cucctól. Olyan sokszor adagoltam már túl magam, hogy csoda, hogy életben vagyok.”
Hozzátette: „Ez a film mentette meg az életemet. Amikor először láttam, azt mondtam magamnak, soha többet nem akarok ebbe az állapotba kerülni.” Azóta egyébként egy rehab csoportba jár, ahova az anyja is elkíséri.
A rendező egyébként tovább is filmezte Agassit még pár évig, miután tiszta lett, de úgy döntött, nem használja fel ezeket a jeleneteket. A film úgy ér véget, hogy Agassi a totális mélyponton van, nem tud aludni és majdnem megöli magát. Évekkel azután, hogy Agassi mennyire izgatottan várta, hogy egy csodálatos dokumentumfilm készül az életéről, most azt mondja, őszintén kell beszélni arról, ami azóta történt. „Megmutatni a végén, hogy minden milyen csodálatos? Nem igazán. Életem nehéz időszakai sokkal erősebbek voltak, mint a boldog időszakok.” – mondta a filmsztár.
A film őszintesége mind a sztárnak, mind a rendezőnek hozott a konyhára. Számos díjat nyert különféle fesztiválokon és pár hete az Ophirs (az izraeli Oscar) legjobb dokumentumfilmjének választották. A sztár azt mondja, hogy a mozis-filmes elismerés tök más, mint a felnőttfilmes iparban. „Ahhoz szoktam hozzá, hogy azt mondom: én vagyok a legjobb.” Most azonban kiemeli a rendezőt: „Ő csodálatos. Mindent beleadott ebbe a filmbe, ahogyan én is. Annyiféle aspektusa van és nem csak arról szól, hogy nagy farkam van és tudok vele bánni.”
A film trailere:
